A sliemai sétányon találtunk,egy magyarul is jól  beszélő utazás szervezőt. Némi rábeszélés után feliratkoztunk a gozói utazásra. Másnap reggel, a megbeszélt idő helyett,egy órás késéssel megis jött a mikróbusz, amely észtvesztő száguldással indult Cirkewwa kikötőjébe, nyilván valóan a késés behozása érdekében. Az uton szinte semmit sem láttunk, pedig számtalan érdekesség mellett haladtunk el. Miután megérkeztünk a kikötöbe, már csak az elhuzó komp farát láttuk. A tüző napon, /fa,vagy egyéb árnyék --sehol/ kb egy órát vártunk, mire a következő járatra felszállhattunk. Kis tolakodás után a komp büféjében sikerült hozzá jutni,egy bünrossz kávéhoz,de legalább az üditő hideg volt. Mgarr kikötőjében, ahová a komp megérkezett,egy ugyancsak morcos soffőr fogadott bennünket, mintha mi tehettünk volna a késésrő! Egy gyürött,elég réginek látszó térképen elmagyarázta, hogy merre és hová fogunk menni. Ez után ő is bemutatta "autóversenyzői" képességeit,mert Marsalforn-ba vezető,keskeny kanyargós,és nem éppen elsőosztályu uton száguldott velünk, mint Sumi a forma-1-en. Időnként utastársaink arcára már-már kiült a halálfélelem,amikor egy-egy kanyar felé közeledtünk. Szerencsés megérkezésünk után,sofőrünk közőlte, hogy egy óra az itt tartozkodásunk ideje. Miutánaz egész társaság fürödni szeretett volna, elballagtunk a tenger-partra, ahol találtunk, egy strand-nak nevezett öblöt: se öltöző, se illemhely. Viszont 20, vagy 25 büfé,kocsma,ajándékárus stb.Azért sikerült egyett uszni, mert a homokosnak nevezett strandon alig 5-6 méterre a parttól,már alattomos vizalatti sziklák, vártak ránk,az alig 50-60 cm-es vizben. Igy kimondottan csak usztni lehetett a mélyvizben, ahol már nem kellettattól tartani, hogy sziklába verjük  a térdünket. Az egy óra hamar letelt, vissza indultunk a parkolóba, ahol elvileg a busz várt ránk --de a mi buszunk --sehol! A parkolóban lödörögtünk vagy fél órát,tétlenségre kárhoztatva, a másik hat utastársunkal. Egyszóval, sajnos nem volt egy nagy élmény!